Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának közelmúltbeli határozata, mely szerint nem vizsgálja felül a Medisafe kérelmét, újra fellángoltatta a Lanham-törvény szerinti színvédjegyek értékelésének jogi standardjaival kapcsolatos vitákat. A vita középpontjában egy sorsdöntő kérdés áll: Minősülhet-e egyetlen szín védjegynek, ha hiányzik belőle a veleszületett megkülönböztető képesség?
A Medisafe kísérletet tett arra, hogy a sötétzöld színt védjegyként lajstromoztassa klórprentből készült orvosi vizsgálókesztyűkre. Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (USPTO) elutasította a kérelmet, arra hivatkozva, hogy a szín általános fogalomnak (generic) minősül – ez a védjegyjogban olyan megjelölést takar, amely csupán leír egy terméket vagy szolgáltatást. A Medisafe megtámadta ezt a döntést, azzal érvelve, hogy a szín iparági használata nem elég elterjedt ahhoz, hogy oltalmazhatatlanná tegye azt. A Védjegy-peres és Fellebbviteli Testület (TTAB) megerősítette az USPTO álláspontját, alkalmazva a H. Marvin Ginn v. International Association of Fire Chiefs (1986) ügyből származó kétlépcsős tesztet.
Az első lépés az érintett fogyasztói kör azonosítását igényli, amelyet a TTAB nem csupán a hivatalos viszonteladókra, hanem a medical kesztyűk összes potenciális felhasználójára kiterjesztett. A második lépés annak vizsgálata, hogy a szín elsődlegesen a termék kategóriáját azonosítja-e. A Medisafe esetében a TTAB arra a következtetésre jutott, hogy a zöld szín túlságosan elterjedt az iparágban ahhoz, hogy eredetmegjelölő funkciót töltsön be. Ezt a megállapítást tovább támasztotta alá azon független eladóktól származó bizonyíték, amelyek szintén zöld kesztyűket kínáltak.
A Medisafe kifogásának középpontjában a 15 U.S.C. § 1064(3) szakasz áll, amely lehetővé teszi a bejegyzett védjegyek törlését, amennyiben azok „köznévvé" válnak. A vállalat szerint a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság tévesen értelmezte ezt a rendelkezést, összekeverve a színt a névvel. A Sunrise Jewelry Manufacturing Corp. v. Fred S.A. (1999) ügyben a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság elutasított egy hasonló érvet, kibővítve a „köznév" fogalmát úgy, hogy az magában foglaljon bármilyen lehetséges eredetmegjelölőt. A Medisafe szerint ez az értelmezés egyensúlyhiányt teremt, előnyben részesítve a színvédjegyeket a szóvédjegyekkel szemben.
A Szövetségi Fellebbviteli Bíróság által a TTAB megállapításainak nyújtott támogatás rávilágít a védjegyoltalom és a fogyasztói észlelés közötti feszültségre. Míg a TTAB tesztje a közös használat objektív bizonyítékait helyezi előtérbe, a kritikusok szerint figyelmen kívül hagy olyan szubjektív tényezőket, mint a márkaismertség. A vállalkozások számára ez a bizonytalanság kockázatokat hordoz: egy szín, amely megfelel egyik kritériumnak, megbukhat egy másikon, ezzel a védjegy tulajdonosait a törlés veszélyének téve ki.
Az ügy arra is rávilágít, hogy hiányzik az egységesség a szövetségi fellebbviteli bíróságok között. Míg a Második és a Harmadik Kerületi Bíróság úgy döntött, hogy az általánosságra vonatkozó vizsgálat nem alkalmazható a termékdesign trade dress-re, addig a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság megközelítése továbbra is vitatott. Ez a tagoltság bonyolulttá teszi a védjegyst stratégiát, mivel a vállalatoknak jogi standardok mozaikján kell keresztül navigálniuk.
A vállalkozások számára az üzenet egyértelmű: a védjegyfigyelésnek szigorúnak kell lennie. Egy ma még megkülönböztetőnek tűnő szín holnap általánossá válhat, aláásva annak jogi oltalmát. Ahogy a Medisafe-ügy is illusztrálja, a határvonal a védjegy és a köznév között gyakran elmosódott, ami éberséget követel mind a lajstromozás, mind a folyamatos megfelelés terén.
A Legfelsőbb Bíróság elutasítása, hogy beavatkozzon, érintetlenül hagyja a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság értelmezését, de a színvédjegyek körüli vita nem mutat jeleit a csillapodásnak. Ahogy a jogi standardok fejlődnek, a vállalkozásoknak egyensúlyt kell találniuk az innováció és a szellemi tulajdonjogaik biztosításának és fenntartásának szükségessége között.