Az Egyesült Államok Szövetségi Körzeti Fellebbviteli Bírósága (CAFC) nemrégiben megerősítette a Védjegy-vizsgálati és Fellebbviteli Testület (TTAB) azon határozatát, amely elismerte az Uninterrupted IP, LLC (UNIP) elsőbbségi igényét a Game Plan, Inc. „I AM MORE THAN AN ATHLETE" védjegybejelentésével szemben. Az ítélet rávilágít a jogszokásból eredő jogok és a lajstromozott védjegyek közötti összetett egyensúlyra, hangsúlyozva, hogy a vállalkozásoknak alapos dokumentációt kell vezetniük márkájuk használatáról.
A Game Plan, egy hátrányos helyzetű diáksportolókat támogató nonprofit szervezet, 2018-ban lajstromoztatta a védjegyet jótékonysági adománygyűjtési szolgáltatásokra. Az UNIP, egy olyan platform, amely lehetővé teszi a sportolók számára személyes történeteik megosztását, még ugyanabban az évben kérelmezte hasonló védjegyek lajstromozását, hivatkozva a DeAndra Alex és vállalata, a More Than an Athlete, Inc. közötti vagyonadásvételi szerződésből származó, jogszokásból eredő jogokra. A vita középpontjában az állt, hogy az UNIP-nek a Game Plan lajstromozását megelőzően kialakult, fennálló jogai biztosítanak-e számára jogi előnyt a piacon.
A TTAB kezdetben elutasította a Game Plan felszólalását, rámutatva, hogy a jogszokásból eredő jogok önmagukban nem elegendők egy védjegyigény alátámasztására, ha hiányzik a használatot vagy a korábbi tevékenységet igazoló dokumentált bizonyíték vagy beismerés. Ez az elv hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak nem csupán a védjegybejelentésekről kell gondoskodniuk, hanem meg kell őrizniük márkájuk használatára vonatkozó nyilvántartásaikat is a potenciális kihívásokkal szembeni védekezés érdekében.
A CAFC helybenhagyta a TTAB döntését, elutasítva a Game Plan azon érvét, miszerint az Alex vállalata és az UNIP közötti 2019-es vagyonátruházás érvénytelen „tömbös átruházásnak" (assignment in gross) minősülne. A bíróság tisztázta, hogy az átruházás kézzelfogható eszközöket érintett, beleértve a védjegyhez kapcsolódó goodwilt is, és nem a vállalkozás széles körű eladását jelentette. Ez az ítélet megerősíti, hogy a jogszokásból eredő jogok átruházhatók, amennyiben azok kifejezetten konkrét védjegyekhez kapcsolódnak, és megfelelően dokumentáltak.
A Game Plan azt is állította, hogy a 2019-es átruházás, amelyre a felszólalás benyújtását követően került sor, megsértette az eljárási szabályokat. A CAFC azonban rámutatott, hogy a TTAB elsőbbségi meghatározása az UNIP fennálló jogainak tulajdonlásán alapult, nem pedig a használati szándékra benyújtott bejelentéseken. Ez a megkülönböztetés kritikus fontosságú: a jogszokásból eredő jogok, amennyiben azok kialakultak és dokumentáltak, felülírhatják a lajstromozott védjegyeket akkor is, ha utóbbiakat korábban nyújtották be.
Az eset szemlélteti a védjegyfigyelés elhanyagolásából fakadó kockázatokat. A vállalkozásoknak aktívan fel kell mérniük a potenciális ütközéseket, és biztosítaniuk kell jogaik jogi védelmét. Bár a lajstromozás jogi alapot biztosít, a gyakran figyelmen kívül hagyott, jogszokásból eredő jogok ugyanolyan erőteljesek lehetnek, ha azokat következetes használattal és dokumentálással维持ják.
A védjegyjoggal navigáló vállalatok számára a tanulság egyértelmű: egy robosztus stratégia megköveteli mind a lajstromozást, mind a használatra vonatkozó bizonyítékokat. A védjegyek közötti összetéveszthetőség továbbra is központi kérdés marad, ahol a bizonyítási teher azt a felet terheli, amely az elsőbbséget állítja. Egy egyre versenyképesebb piacban e finomságok megértése elengedhetetlen a költséges jogi viták elkerüléséhez.
A döntés továbbá hangsúlyozza a szellemi tulajdon átruházásakor kötött világos szerződéses megállapodások fontosságát. A vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy a védjegyek vagy kapcsolódó eszközök átruházását kellő részletességgel dokumentálják a tulajdonjog és az elsőbbség körüli viták megelőzése érdekében.
Végső soron az eset emlékeztetőül szolgál arra, hogy a védjegyjog ugyanannyira szól a dokumentációról és a stratégiáról, mint a jogi precedensekről. A vállalkozások számára a márka védelméhez vezető út nem csupán a lajstromozások biztosítását jelenti, hanem a használat és a jogok következetes történetének bemutatását is. Egy dinamikus piacban ezek a lépések dönthetik el a különbséget a jogi siker és a jelentős pénzügyi kockázat között.
Az IP Defender azért van itt, mert a védjegytulajdon megköveteli a tulajdonosoktól, hogy megvédjék szellemi tulajdonukat a bitorlástól és az ütközésektől, valamint képesek legyenek bizonyítani, hogy gondoskodtak védjegyeikről vitás esetekben. Az olyan szolgáltatások, mint az IP Defender, segíthetnek a vállalkozásoknak védjegyeik védelmében azáltal, hogy figyelik a nemzeti védjegyi adatbázisokat az ütközések és bitorlások szempontjából. Az IP Defender több mint 50 országot figyel, beleértve a teljes EU-t, az USA-t, Ausztráliát és sok mást, biztosítva, hogy a márkák egy lépéssel a potenciális fenyegetések előtt járjanak.