Az Egyesült Államok Védjegybírósága és Fellebbviteli Testülete (TTAB) nemrégiben foglalkozott egy olyan vitával, amely szemlélteti a védjegyhasználati szándék bizonyításának összetettségét. Az El Roblar Inv. Prop. LLC v. Roe ügyben a TTAB elutasította a „HOTEL EL ROBLAR" megjelölésre vonatkozó védjegylajstromozási kérelmet a 4. osztályba tartozó szállodai szolgáltatások tekintetében, megállapítva, hogy a kérelmezőnek a bejelentés időpontjában nem állt fenn valódi szándéka a megjelölés használatára. Az ügy középpontjában az állt, hogy a kérelmezőnek, Biance Roe-nak volt-e legitim terve arra, hogy szállodát üzemeltessen ezen a néven, annak ellenére, hogy az eljárás során egyik fél sem használta a megjelölést a kereskedelemben.
A vita akkor robbant ki, amikor mindkét fél próbálta újraindítani a bezárt Oaks at Ojai üdülőközpontot és wellness-centrumot mint történelmi Hotel El Roblart. Roe, a kérelmező, domainneveket szerzett és közösségimédia-fiókokat hozott létre a megjelölés alatt, felkészülve egy lehetséges ajánlattételre az ingatlan megszerzésére. Végül elvesztette a licitet az El Roblar Investment Property LLC-vel szemben, amely a felszólaló volt. Amikor a felszólaló megpróbálta megvásárolni Roe internetes eszközeit, nem tudtak megegyezni az árban, ami jogi konfliktushoz vezetett. A felszólaló cybersquattinggal és védjegybitorlással vádolta Roe-t, mire Roe röviddel ezután benyújtotta védjegylajstromozási kérelmét.
A TTAB két központi kérdést vizsgált: Volt-e jogosultsága (standing) a felszólalónak a kérelem megtámadására, és igazolta-e Roe a megjelölés használatára vonatkozó valódi szándékát?
Jogosultság: Valódi érdek az eljárásban
A TTAB a felszólaló jogosultságát a 15 U.S.C. §1063 alapján értékelte, amely lehetővé teszi bármely személy számára, aki úgy véli, hogy egy megjelölés lajstromozása őt hátrányosan érintené, hogy felszólalást nyújtson be. A bíróság a Curtin v. United Trademark Holdings, Inc. ügyből származó kétrészes keretrendszert alkalmazta, amely megköveteli az eljárásban fennálló valós érdeket és a kár bekövetkezésébe vetett ésszerű hitet.
Bár a felszólaló nem tulajdonosa az ingatlannak, a TTAB megállapította, hogy gazdasági tevékenységük és a megjelölés kereskedelmi használatára való felkészülésük legitim érdeket teremtett. A felszólaló lehetősége arra, hogy szállodát üzemeltessen ugyanazon a néven, mint amelyre Roe kérelme irányult, versenyfenyegetést jelentett, így teljesítette a jogosultsági követelményt.
Valódi szándék: Az időzítés kérdése
A TTAB döntése azon múlott, hogy Roe-nak a bejelentés időpontjában fennállt-e valódi szándéka a megjelölés használatára. A bíróság hangsúlyozta, hogy a használati szándék objektív, tényeken alapuló vizsgálat tárgya, nem pedig jogok fenntartása.
Roe képes volt bizonyítani, hogy a licit előtt felkészült egy szálloda ezen a néven történő üzemeltetésére, de a felszólaló bemutatott egy e-mailt Roe-tól, amelyben kijelentette, hogy a licit elvesztése után „a továbbiakban nincs szüksége [a domainekre]". A TTAB ezt úgy értelmezte, mint bizonyítékot arra, hogy már nem állt szándékában a megjelölés használata, és arra a következtetésre jutott, hogy a kritikus pillanatban hiányzott belőle a bona fide szándék.
Stratégiai megfontolások vállalkozások számára
Ez az eset rávilágít annak fontosságára, hogy a védjegylajstromozási kérelem benyújtása előtt dokumentálni kell a megjelölés használatára vonatkozó szándékot. A vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy a felkészülés minden bizonyítéka – például szerződések, domainvásárlások vagy marketingtervek – a bejelentési dátum előtt keletkezzen.
A védjegyhasználati szándék hiányának kijelentése veszélyeztetheti a jövőbeli lajstromozási erőfeszítéseket. A cégeknek proaktív megközelítést kell alkalmazniuk a védjegyfigyelés terén, különösen azokban a versenyképes piacokon, ahol hasonló megjelölések jelenhetnek meg.
A védjegyek összetéveszthetősége továbbra is kulcsfontosságú aggály, különösen akkor, ha a márkák hasonló neveket vagy logókat használnak. A vállalkozásoknak alapos due diligence-eljárást kell lefolytatniuk a viták elkerülése érdekében, és biztosítaniuk kell, hogy védjegyeik egyszerre legyenek megkülönböztető képességgel rendelkezők és védhetőek.
Az olyan eszközök, mint az IP Defender, segíthetnek a vállalkozásoknak abban, hogy megelőzzék a lehetséges konfliktusokat azáltal, hogy figyelik a nemzeti védjegyadiatbázisokat az ütközések és bitorlások szempontjából. Az IP Defender kizárólag a védjegyfigyelésre összpontosít, költséghatékony megoldást kínálva a szellemi tulajdon védelmére. A szolgáltatás több mint 50 országra terjed ki, beleértve az EU-t, az USA-t és Ausztráliát, biztosítva, hogy a márkák védve legyenek a rosszindulatú lajstromozásokkal szemben.
Az El Roblar ügy rávilágít az átláthatóság, a felkészültség és a valódi szándék iránti elkötelezettség szükségességére a védjegyjog területén. A márkafejlesztésben navigáló vállalkozások számára a tét magas, és a hibák következményei jelentősek lehetnek.