A Védjegy- és Fellebbviteli Testület nemrég hozott egy döntést, amely rávilágít a márkaépítés és a funkció közötti kényes egyensúlyra. Az In re Misty Everson and Christine Maynard ügyben a Testület elutasított egy védjegybejelentést, amely egy nyolc egyforma cikkre szeletelt palacsinta háromdimenziós dizájnján alapult. Az eset rávilágít arra, hogyan alázhatszák meg belső marketinganyagok akaratlanul is a védjegybejelentést, még akkor is, ha a szándék egy megkülönböztető márkaazonosság létrehozása volt.
A Kérelmező a Kiegészítő Lajstromon kívánta regisztrálni a dizájnt, azzal érvelve, hogy az egyedi forma forrásmegjelölőként szolgált. A Testület azonban úgy ítélte meg, hogy a dizájn funkcionális, nem pedig megkülönböztető. Ezen döntés kulcsfontosságú tényezője a Kérelmező saját belső dokumentumai voltak, beleértve egy Márka Stílus Útmutatót. Ezek az anyagok a dizájnt a kényelem, a könnyű használhatóság és a hordozhatóság szempontjai szerint írták le – olyan kifejezéseket használva, amelyeket a Testület a funkció erőteljes indikátoraiként értelmezett.
Az útmutató a szeletelt palacsintát „megoszthatóként", „mártogathatóként" és az „útközbeni élethez" illőként jellemezte. Ezek a leírások, bár ártalmatlannak tűntek, jelentős súllyal bírtak a Testület elemzésében. A Kérelmező később hangsúlyozta a dizájn gyakorlati előnyeit, mint például hogy lehetővé teszi a fogyasztók számára az evőeszközök nélküli fogyasztást és a feltétek szeletenkénti testreszabását. Ezek az érvek, bár ügyfelek megnyerését célozták, akaratlanul is egyértelmű bizonyítékkal szolgáltak a Testület számára arra, hogy a dizájn funkcionális célokat szolgált, nem pedig forrásmegjelölőként funkcionált.
Ez az eset emlékeztetőül szolgál arra, hogy ahogyan egy márka bemutatja a dizájnját, annak jogi következményei lehetnek. A marketinganyagok, prezentációk és belső útmutatók nem csupán a belső kommunikáció eszközei – kritikus bizonyítékká válhatnak védjegyvítákban. Védjegyoltalom igénylésekor elengedhetetlen biztosítani, hogy minden belső dokumentáció egyértelműen megkülönböztesse a funkcionális előnyöket és a forrást jelző jellemzőket.
A védjegyek összetéveszthetősége komplex kérdés, különösen ami a termékdesignot illeti. A vonal egy megkülönböztető védjegy és egy funkcionális jellemző között vékony lehet, és a bizonyítási teher a kérelmezőt terheli. A belső anyagok gondos összeállításával és annak biztosításával, hogy azok ne emeljék ki akaratlanul a funkcionális előnyöket, a vállalkozások jobban védhetik márkaazonosságukat, és elkerülhetik a költséges elutasításokat.