A Szövetségi Fellebbviteli Bíróság közelmúltbeli határozata, amely megsemmisítette a Védjegy-vizsgálati és Fellebbviteli Testület azon döntését, hogy elutasítja a KAHWA védjegy lajstromozását kávézók és kávézók szolgáltatásaira, újra fellángoltatta a vitákat a védjegyjog összetettségéről, különösen az idegen nyelvű megfelelőek doktrínájáról és a fogyasztói összetéveszthetőség kockázatáról. A Bayou Grande Coffee Roasting Company ügye rávilágít arra, hogyan kell a vállalkozásoknak navigálniuk a nyelvi árnyalatok és a márkavédelem közötti kényes egyensúlyban.
2021 februárjában a Bayou szövetségi védjegybejelentést nyújtott be a KAHWA megjelölésre, azzal érvelve, hogy a kifejezés sem nem köznév, sem nem leíró jellegű. A vizsgáló ügyvéd elutasította a bejelentést, kijelentve, hogy a KAHWA az idegen nyelvű megfelelőek doktrínája alapján arabul „kávé"-t jelent – ez egy olyan elv, amely lehetővé teszi a védjegyhivatalok számára, hogy a nem angol jelentéseket is figyelembe vegyék a megjelölések értékelésekor. A Bayou ezzel szemben azt hozta fel ellenérvként, hogy a kifejezés latin betűs írása, többféle meghatározása és az Egyesült Államokban élő arabul beszélők korlátozott száma érvényteleníti ezt az állítást.
A vizsgáló ügyvéd fenntartotta álláspontját, de a Testület kezdeti elutasítása egy alternatív értelmezésen alapult: a KAHWA megjelölést leírónak minősítették a zöld tea vonatkozásában, amely termék gyakran kapható kávézókban. A Testület érvelése szerint a zöld tea jelenléte az Egyesült Államok piacán inherent módon leíróvá teszi a megjelölést.
A Szövetségi Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezte a Testület döntését, hangsúlyozva, hogy a KAHWA zöld teára utaló jelentését alátámasztó bizonyítékok elégtelenek voltak. A bíróság kimondta, hogy még ha egyes fogyasztók össze is kapcsolják a megjelölést a zöld teával, a kávézó szolgáltatásokkal való összefüggéshez „mentális ugrás" szükséges, így a KAHWA megjelölést utaló jellegűnek (suggestive), nem pedig leírónak vagy köznévi jellegűnek minősítette.
A bíróság elutasította továbbá a Testületnek az idegen nyelvű megfelelőek doktrínájára való hivatkozását is, rámutatva, hogy a KAHWA kifejezésnek volt egy kialakult alternatív jelentése a zöld tea vonatkozásában. Ez rávilágított a Testület megközelítésének egyik kritikus hibájára: nem tettek különbséget a megjelölés lehetséges idegen nyelvű jelentései és annak relevanciája között az általa képviselt áruk vagy szolgáltatások tekintetében.
A vállalkozások számára ez a döntés emlékeztetőül szolgál arra, hogy a védjegyjog nem egy minden esetre alkalmazható, egységes keretrendszer. A sikerhez a nyelv, a fogyasztói magatartás és a folyamatosan változó jogi környezet árnyalt ismerete szükséges. Elengedhetetlen a versenytársak figyelése és a nyelvi árnyalatok felmérése annak érdekében, hogy elkerüljék azokat a megjelöléseket, amelyek összezavarhatják a vásárlókat vagy hígíthatják a márkaidentitást.
Az ügy összefonódik a Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban lévő, a VETEMENTS megjelölést érintő hasonló jogvitával folytatott felülvizsgálatával is. Ott a Szövetségi Fellebbviteli Bíróságnak az idegen nyelvű megfelelőek doktrínájára vonatkozó merev alkalmazása vizsgálat tárgyává vált. Ha a Legfelsőbb Bíróság úgy dönt, hogy a kialakult alternatív jelentések felülírhatják az idegen nyelvű megfelelőeket, az alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan a védjegyhivatalok a globális márkákat értékelik.
Az ítélet hangsúlyozza a stratégiai védjegykezelés fontosságát egy egyre inkább interconnected piacon. A vállalkozásoknak ébernek kell maradniuk a potenciális ütközések felmérésében, és biztosítaniuk kell, hogy megjelöléseik összhangban legyenek mind a nyelvi, mind a kereskedelmi realitásokkal.